-Stephanie! Beszélnünk kell, gyere!- Jézusom, mit tettem amiről nem tudok?!-A bállal kapcsolatos.- Húú, megkönnyebbülés.- Tudod, mint az iskola életének aktív résztvevője, számítok arra, hogy ottleszel ezen a bálon. Nagyon számítok Rád!

-Igenis, Mrs. Black! Feltétlenül ottleszek!- Ennyit erről... Ezek szerint gyorsan partnert kell választanom. Biccentettünk egymásnak majd elment. Hirtelen észbekaptam, hogy menni kéne bioszra. Mikor beértem a terembe barátnőm már bennvolt és a helyén ülve traccsolt Dan-el. Leültem a melette lévő üres kis egyszemélyes padba. Nem is figyeltem, hogy a másik oldalamon ki ül. Beszélgettünk míg el nem kezdődött az óra. Viszont a tanár meglepően sokat, majdnem 20 percet késett... Amíg Dan és Amy a bált beszélték elfordultam az ablak irányába de majdnem kiestem a padból, mikor Noah-t vettem észre a bal oldalamon.

-Na, mivan? Annyire ilyesztő vagyok?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, mikor észrevette hirtelen reakcióm.

-Nem, dehogy! Csak... csak hirtelen megrémültem... Mondjuk nem tudom, hogy miért...-Szorítottam jobb kezem a melkhasomhoz. Elmosolyodott majd visszafordult olvasni. Zavaromban inkább én is visszafordultam és úgy tettem mintha a múlt órai anyagot olvasgatnám át. Persze egy szót sem értettem, pedig jó voltam bioszból. Folyton csak a szavai csengtek a fülemben és leki szemeim előtt ott lebegett az a mosoly...

-Figyelj, Steph... Lenne egy kérdésem- Hajolt hozzám közelebb.- El...

-Jónapot osztály! Elnézést a késésért, néhány technikai problémánk akadt.- elhúztam a szám, majd minddketten kényszeredetten visszafordultunk a tanár úr irányába. Francba! És ha valami fontosat akart kérdezni? Ezen az órán meglepően keveset figyeltem és meglepően sokszor néztünk egymásra. Óra vége felé odadobtam egy darabka papírt Amy-nek, hogy ne várjanak Dan-el, lehet, hogy még egy kicsit maradok az osztályban... Persze azt nem írtam, hogy miért... Szemét vagyok ;). De nemgáz. Mr. Levis gyorsan kiment a teremből, ahogy a többiek is. Ketten maradtunk. Egy rövid ideig-talán csak másodpercek voltak, de nekem óráknak tűntek- álltunk egymás előtt és vártuk, hogy a másik mondjon valamit. Megtörtem a csendet.

- Szóval mit szerettél volna mondani mielőtt Mr. Levis bejött a terembe?

- Ööh, csak annyit, hogy nem-e jönnél el velem a bálba? Tudod nincs párom de a tanárok számolnak arra, hogy ottleszek.- Hirtelen bennemrekedt a levegő. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Vagy, hogy egyeltalán megszólaljak-e.

- Hát... Rendben, mi akadálya? Szíves örömest.- Mosolyogtam rá. Eddig még senkire sem mosolyogtam így. Soha. Senkire...

- Remek, akkor úgy 7:30? Érted megyek!

- Rendben, ezt ledumáltuk.- Hirtelen átöleltem, majd megsímogattam az arcát.- Most megyek, Amy-ék már biztos várnak. Akkor 7:30! Szija!

Az ajtóból még visszaintegettem Neki, teljesen meg volt rökönyödve. Egy gigantikus nagy fogvillantós mosollyal az arcomon siettem ki a skacokhoz. Örömömben átöleltem Őket, majd egy nagy levegővétel után mindent elmondtam Nekik.

- Ez óriási! Csípd ki magad holnap estére!- Kacsintott Dan. Amy csak egyetértően bólogatott.

-Úgy lesz!- Vigyorogtam egy, az előbbinél még gigantikusabb mosollyal az arcomon.

***

Már nagyon régóta éreztem furcsábbnál furcsább dolgokat Noah iránt, de mostmár tisztában voltam vele, hogy szeretem Őt. Az ágyamon fekve az ajtómon lévő vállfán lógó ruhát bámultam és elképzeltem magam benne, ahogyan Vele táncolok. Édes mosollyal az arcomon aludtam el aznap este.

Reggel görcsölő gyomorral ébredtem. Izgultam az este miatt bár az még messze volt... Rggelizni sem tudtam nagyon, csak egy nagy bögre kakaót bírtam meginni. Apu fölajánlotta, hogy elvisz, nehogy útközben összeessek valahol, vagy ha netán kocsival mennék ne vezessek neki semminek vagy senkinek... Kedves meg kell hagyni... De azért elfogadtam. Mikor a sulihoz értünk egy nagyot sóhajtottam.

- Na, mivan? Izgulsz, ugye?- Fordult hátra.

- Igen... Szerintem jobban is mint kéne!

- Ugyan! Még egy nagy levegő, leintézed magadban és kész! Hajrá!- Kacsintott.

- Köszi Apu!- Nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszáltam a kocsiból és magabiztosan elidultam.

- Szia, csajszi! Mizu?- "Ugrott" mellém Noah. Még sosem hallottam így beszélni. Főleg nem velem...

- Semmi... Csajszi?- néztem rá kérdőn, persze közben mosolyogtam. Megforgatta a szemeit majd rátette a kezét a derekemra és úgy mentünk tovább. Még sokáig beszélgettünk, közben kiderült, hogy közös az első óránk. Egész végig csak leveleztünk, nem tudom, hogy nem buktunk le. Aztán ez egész szünetett együtt töltöttük. Mikor vége lett az összes órának kézenfogott és a hátsó parkoló felé hívott, amit a diákoknak tarottak fennt.

- Hova viszel?- Kérdeztem mosolyogva és mancsát "markolgatva".

- Haza- Vezetett egy vörös Mitshubishi Eclipse-hez. Úriemberhez illően kinyitotta az anyósülés ajtaját. Beültem. Ő is beült a kormány mögé.

- Vááóó!- Csak annyit tudtam mondani miközben becsatoltam magam.- Szép kis járgány!- Mosolyogtam rá. Hasonlított az én M6-os BMW-émhez de azért volt küldömbség...

- Köszi :D.- Indította be a motort. Szépen odanavigáltam a házunkhoz, majd kiszálltam.

- Köszi, hogy elhoztál. Este majd tall. ;)- Kacsintottam rá. Csak elmosolyodott majd elhajtott.

Mikor beértem a házba senki sem volt otthon. Mázlimra nem kelett magyarázkodnom, hogy ki volt az aki hazahozott, milyen volt a kocsija, és, hogy miért hozott haza... Lezuhanyoztam, ettem pár falatot, megcsináltam a hajam, a sminkem fölvettem a ruhám, és vártam. Telefoncsörgés.

- Stephanie!

- Öt perc.

- Okés.- Majd bontottuk a vonalat. Noah volt az. Gyorsan letelt az öt per és már itt is volt. Mire kiértem ismét kinyitotta nekem az ajtót, de mielőtt beszálltam adtam neki egy puszit. Gyorsan beült Ő is majd "robogtunk" a suli felé. Mikor odaértünk már szólt a zene. Kéz-a-kézben mentünk végig a folyósón a tornateremig. Közben mindenki csak minket bámult. Éppen Paramore ment. Egy szép lassú számuk. Mikor beléptünk a terembe Amy már Chris karjai közt táncolt. Intettem neki, majd mi is elkezdtünk táncolni.

- Nagyon csinos vagy!- Súgta a fülembe. Elmosolyodtam.

- Köszi. Te is nagyon elegáns vagy... Még soha nem láttalak öltönyben. Olyan... James Bond- os.- Halkan elnevette magát majd mikor vége lett a számnak kihívott a kertbe. Valahonnan halk hegedűszó hallatszott. Leültünk egy ari kis asztalhoz. Egymás mellé ültünk, úgy kényelmesett volt. Fölötte megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Szeretlek!- Húzott magához szabad kezével.

- Én is Téged!- Csókoltam meg. Másodpercek? Percek? Nem tudom, de a nagy oxigénhiány miatt szétváltunk.- Szeretlek!- Ismételtem, majd szorosan hozzábújtam. Egy Celine Dion számot hallottunk meg, majd egymásra mosolyogtunk és visszamentünk táncolni. Életem egyik legszebb éjszakája volt ez. Azthiszem imádom a sulibálokat :).